A lovaglás egy rendkívül élménydús sport, amely a test összes izmát megmozgatja, a lelkére hat, és folyamatos koncentrációt igényel. A lovassportok manapság egyre népszerűbbek. Nem is csoda, hiszen ez a sport egyrészt kiváló társas tevékenység, másrészt egyike azon kevés sportágaknak, ahol férfiak és nők azonos eséllyel versenyezhetnek. A lovaglást bármely életkorban el lehet kezdeni, és egy egész életen át örömet adhat nekünk és egész családunknak. Aki lovagolni tanul, lovas kiképzése elején még hozzávetőleg sem képes előre megmondani, a lovaglást később miként fogja gyakorolni és művelni. Legfeljebb azt érzi, hogy mindenekelőtt meg akar tanulni lovagolni. De ugyanakkor tudatában van már annak is, hogy ugyanazon az úton kell haladnia, amelyet az első tanulás idején minden lovasnak a lovaglás különböző- céljai elérése végett végigbotorkálni kell. Ilyenformán különböző felfogású és tehetségű lovasok nevelődnek. Ugyanis míg az egyik szerényen megelégszik azzal, hogy testmozgás, tehát egészség okokból hetente egyszer-kétszer lóra ül, addig a másik a lovassportot átérzett kedvtelésből, sőt némelyik szenvedélyesen és hivatásszerűen űzi. Az első a lovat közönséges használati, jobbadán egyszerű közlekedő vagy szórakoztató eszköznek tekinti, viszont a második a lovaglást nemes öncélnak minősíti és művészetté avatja. Minél egyszerűbb a leckerend és minél kevésbé megerőltetők az egyes sorra kerülő lovas feladatok, természetszerűleg annál gyorsabban lehet valamirevaló eredményt elérni. Ellenben minél magasabbra fokozzák becsvágy és sportszellem a követelményeket, annál több szorgalom és munka szükséges, hogy ezeket a mindinkább fokozódó teljesítéseket megérleljék. Tehát csak az lehet a nyeregben- ülés nagymestere, aki évek hosszú során át tervszerűen és a legkomolyabban azon faradozik, hogy folytonosan újabb meg újabb ismereteket és minél értékesebb tapasztalatokat szerezzen. De még akkor is mindig rá lehet olvasni a szólás-mondást: ,a jó pap holtig tanul".